Ismét költözés

Új blogot nyitottam, ami már nem nyilvános...
Örülnék, ha ezt is olvasnátok és ha szeretnétek, kérlek írjatok nekem egy mailt a buzasv@gmail.com ra és küldök meghívót!

Armilla születése

2009. január 5.-ére vártuk Armillát, de nem lepődtünk meg, hogy ő sem siet hozzánk, úgy, mint nővére tette annak idején, jól érezte magát a pocakban.
Január 9-én reggel kellett mennünk vizsgálatra, szombatra esett, akkor voltam 40+4 napos terhes. A doki "jó alaposan" megvizsgált, mindent rendben talált, de onnantól voltak folyamatosan fájásaim, de nem rendszeresek.
Elmentünk vásárolni az Ikeába, onnan elmentünk kínait enni (itt már voltak olyan fájások, hogy majndem villát törtem), aztán irány az Auchanba kakaóscsigáért, mert mindent megadtam volna érte :)Ezalatt Cuki mama vigyázott Lilire!
Délután aludt egyet az egész család, aztán elmentünk Eta barátnőmékhez, mert régen találkoztunk és Lilinek már hiányzott a két fiú. Jót beszélgettünk, közben arra lettünk figyelmesek, hogy a fájások rendszereződtek, először 8 percesre, aztán 6 percesekre. Na ekkor gondoltam, hogy jó volna lassan hazaindulni :) 20 órára értünk haza, vettem egy forró zuhanyt, mert eddig mindig elmúltak a forró víz alatt a fájások - ha voltak. Na most nem múltak, sőt 3 percesre váltottak és ilyenkor már jócskán összeszorítottam a fogaimat. Na akkor gondoltam, hogy ennek a fele sem tréfa, szóltunk Anyunak, hogy itt az idő! Ők épp Érden voltak a nővéreméknél, így kellett egy kis idő míg ideértek.
23.30 körül értünk a kórházba, pont a dokim volt az ügyeletes. Elmondtam, hogy mi a helyzet, CTG igazolta, aztán jött a vizsgálat. Áll leesett, ugyanis a fájások ellenére csak 1 ujjnyira voltam nyitva, Armilla feje meg sehol nem volt, messze a szülőcsatornától.
Adatokat felvették míg CTG alatt voltam, aztán kiderült, hogy el van írva a kiskönyvembe a vércsoportom, hurrá...Kinek vagyok láb alatt? :) Aztán kaptam a streptococcusra antibiotikumot vénásan, amitől azt hittem itt a vége az életemnek, olyan rosszul lettem tőle... Ki is esett pár perc, a doki itt vicceskedett, hogy semmi nem történt ezalatt, csak beszéltem a gyerekkoromról, stb... :)
Utána felvettem a szexis kórházi hálóinget, borotválás, beöntés...
Aztán elfoglaltuk a szülőszobát, ami nagyon szépen fel volt újítva. Kád, zene, minden ami kell :) Jól körbenéztem, amikor még észnél voltam :)Beöntés meghozta az eredményt, de wc papír sehol... Apa lement a kocsiba a nagy táskáért, és közben megkérték ha már lenn van, zárja be a szülészetet :)
0.30 körül burkot repesztettek, aztán jött az oxitocin... nem sokat váratott magára a fájás, ha lett volna rá erőm, átrendeztem volna a szülőszoba falát az tuti. Fél óránként-óránként vizsgált a doki, de sajnos eredménye nem volt. Mivel annyira nagyon szerettem volna természetes módon szülni, reggel 6-ig kaptam időt. Próbáltam én mindent, fekve, ülve, menve, labdán, nem adtam fel.. de sajnos nem történt semmi. 6 órakor így már úgy vártam a császárt, mint a messiást! Pont műszak váltás volt, a lehető legjobbkor... A dokimon kívűl senki nem törte össze magát, én meg már csillagokat láttam a fájdalomtól. Amikor megláttam az anesztest, már csak arra gondoltam, bökjön már, hogy elmúljanak a fájások. Megint cicapóz (fájásokkal hogy lehet? ), ugrás a döféseknél, sebaj. Na onnantól megkönnyebbülés... egy darabig.
Mindenki bemosakodott, tisztára Vészhelyzet feeling volt, ugrás körém... ott jelenti be az egyik műtös, hogy 6 hetes terhes, mindenki gratulál... ő panaszkodik, milyen hányingere van... Na mi van már, gondoltam magamban? Aztán éreztem a vágást (persze nem fájt, de az érzés, hogy vágnak, aztán húznak... az megvan). Liliből tudtam, hogy egy perc és hallom a gyönyörűséges sírást! De semmi nem történt, csak egyre többen gyűlnek körém és érzem, hogy rángatják ki a gyereket, de nem jön! Baj van kérdésemre néma csönd, aztán az altatós aszisztens (nekem) hosszú percek múlva, hogy á, dehogyis, mindjárt kinn van! Aztán azt éreztem, hogy annyira rángatják a hasamból a gyereket, hogy ha nem vagyok lekötve, leesek az asztalról. Aztán újabb mondat, hogy 'nem csoda, hogy nem tudta megszülni, 2szer a nyakán van a köldökzsinór és egyszer a hasán'. Aztán meghallottam a Drágaságunk csodálatos sírását 7.16-kor és én is rázendíttem! Nagy megkönnyebbülés volt, hogy akkor innentől már minden rendben lesz!
Megmutatták nekem Armillát, puszit is adhattam neki! A gondolatomban az volt, hogy milyen gyönyörű és milyen pici! 3100 gramm volt (és 50cm, de ezt később tudtuk meg).
Apucinak kivitték Armillát és dajkálhatta, elkísérte felöltözni és elvitték picit melegedni! Addig engem összeraktak (jó munkát végzett a doki ismét). Műtős"fiúként", aki kitolt a műtőből a legjobbat fogtam ki, megmondta, hogy szerda esténként a Capellában lép fel! De megmondom őszintén, ilyen jófej ember ritka :) Kellett nekem aznap, kár, hogy amikor kiment a fájdalomcsillapító, már nehezebben tudtam nevetni a poénjain! Kitolt a műtőből (előtte hajamat belőtte, hogy valahogy kinézzek a családnak :) ) és ott várt a Szerelmem és a családom egy része!
Nagyon boldog voltam, hogy megszületett második kislányunk, hogy túl vagyunk az egészen!
Sajnálom, hogy megint császár lett, de mindennek meg van a miértje. Ha sikerül tágulni és megszülni, ki tudja, még baj is lehetet volna.
Most 5 héttel később írtam meg a szüléstörténetet, tehát már tompultak az érzések a fájdalom után, de hogy mégegy császárnak beadjam a derekam? Hát egyenlőre az hiszem kizárt...

Drága Szerelmem!

Itt is köszönöm, hogy ott voltál velem a vajúdás alatt, hogy segítettél mindenben, hogy ugrottál szorítani a kezem ha fájás jött, hogy elviselted a parancsolgatásaimat, hogy ne egyed a ropit a fájás alatt! NAGYON SZERETLEK!

Folyt.köv.

Végre megszülettél!

Második kislányunk, Buzás Armilla 2010. január 10.-én, 7.16 perckor megszületett, 3100 grammal és 50 cm-vel!

NAGYON KÖSZÖNÖM A GRATULÁCIÓKAT, NEMSOKÁRA JELENTKEZEM ITT...

Még mindig semmi...

Tegnap voltunk dokinál, még mindig zát méhszáj, Tesóka a lehető legjobban érzi benn magát...
Szombaton újra randi!
Éjszaka 3ig voltak fájások, azt hittem mehetünk, de nem... Sikerült elaludnom.
40 hetes pocakfotó:

Még semmi

Még mindig semmi, nem akar jönni Tesóka, nagyon jól érzi magát benn. Zárt méhszáj, nincs lenn a buksija, stb..
Holnap újra doki, nst,...

Jelentkezés

Sikerült jól elmaradni a naplózással... Így elhatároztam, hogy ha megszületik Tesóka, akkor új naplót nyitok és Lilinek ez megmarad, amíg normálisan vezettem :)

Addig is jelentkezem, hogy még egyben vagyunk! Tesóka egyenlőre nem úgy tűnik, hogy akarna jönni, pedog mára várjuk!
Ma este megyünk dokihoz, utána hátha többet tudok mondani!

Mikulás, mikulás, kedves Mikulás...

..gyere már, gyere már, minden gyermek vár! :)

Igazából én már nyár óta várom a Mikulást! Azóta egyfolytában ha tehetem, a Téli ünnep CDt hallgatom és várom a Mikulást! :) Anyáék örültek is neki, hogy kívűlről fújom a dalokat és nem lesz gond ha énekelni kell a Télapónak, de tévedtek :) Ugyanis vagy nem énekeltem, vagy azt énekeltem, hogy: "Micimackó, micimackó...csacsi kicsi medve, Micimackó" vagy "Róbert Gida, lalala, Róbert Gida"

Apa mondta, hogy így bajban leszek, de nem jött be neki, eljött hozzám így is a Télapó és ráadásul hozzám érkezett elsőként, mert már pénteken keresett a Ninó mamáknál, csak nem voltam épp ott, így ők hozták át az ajándékot a Papával.

Le sem szálltam Ninó papáról, most ő volt a kedvencem. Sokat lufiztunk is, megmozgattam a Mamáékat.

Szombaton itthon pihentünk Anyuval és Apuval, illetve játszadoztunk, takarítottunk, stb.. Fürdés után már majd' leragadt a szemem, de Apa még nem hagyott, a cipőmet is ki kellett tisztítanom, mert állítólag koszos cipőben nem hoz semmit a Télapó. Hát nem tudom, a dal se jött be nekik, de csukott szemmel kitakarítottam már és még éppen hogy nyitott szemmel pózoltam a fényképezőgépnek is. Már 20 után aludtam, aminek Anyuék sose örülnek, mert... ismernek.

Vasárnap hajnalban 4.25kor ébresztőt nyomtam!!! Ébresztőőőőő!! Nem akartak a szülők kikelni az ágyból, így jobbnak láttam ha beleteszem a lábam Apa hátába, Anyu fejére ráülök... 6.30ig kellett könyörögnöm a kakaómért.

Anya mondta, hogy hallott valami zörgést éjszaka, meg talán kopogtak is! Odarohantunk az ablakhoz, ahonnan Anya hallotta a kopogást és telis tele volt ajándékkal!!! Köszi Télapó!!!!

Kaptam Micimackós, egészen konkrétan zűroldós könyvet, Micimackós kártyát és DVDt, Micimackós télapócsokit (-igen, a Micimackó a kedvencem), és sok-sokk mandarint! Nagyon örültem mindennek, a könyvet el is olvastam egyből, kártyáztam is a magam módján.

Aztán Anyuék kitalálták, hamár ilyen korán keltünk, menjünk vásárolni... De csak a közelbe, nehogy elaludjak a kocsiba. Elaludtam. Az a pár perc alvás bőven elég volt, hogy kibírjam délután 15ig. Apa és Anya nagyon boldogok voltak. Aztán kidőltem és aludtam 4 órát.

Mire felkeltem, itt volt Keresztanyu és Keresztapu, náluk is járt a Télapó és ott is engem keresett!!! Nagyon örültem nekik, főleg Keresztanyunak, le sem szálltam róla...

Éjfélkor feküdtem le... Parancsra.