Hol is kezdjük?
Mostanra már több, mint 2 hónap kimaradás van, amit nehéz bepótolni...
Először a költözésről...
November 1-jén kellett kiköltöznünk az első kis lakásunkból és sajnos nem költözhettünk egyből a másikba, így az én szüleimnél, Ninó mamáéknál húztuk meg magunkat egy kis ideig, egészen konkrétan 6 hétig laktunk ott. Azt leszámítva, hogy nem a saját lakásunkban lehettünk, jól éreztük magunkat, Lilit nem viselte meg a változás, sőt! Nagyon örült, hogy együtt lehetett a Mamáékkal.
A költözésnél a családon kívűl, sok barátunk segített, nélkülük nem ment volna :) Sőt... Segítettek megérteni, hogy a buta emberekkel nem szabad foglalkozni.. Dióhéjban annyi történt, hogy amit az eladónkkal megbeszéltünk, semmi nem úgy történt... Nem volt kiürítve egy szoba a cuccainknak, sőt,... és az eladó szerint 10 perc alatt be kellett volna hurcolkodnunk az egész lakást... Így szóval: nem normálisak, így akkor finom voltam.
A hitelünkkel szerencsére minden rendben ment.
November 2-án kellett átadnunk az új lakónak a kulcsokat. Fura volt a már üres lakás bemenni, amjd egy idegen nőnek magyarázni, hogy mi hogy működik a MI lakásunkban. :( Kb. addig bírtam sírás nélkül, ameddig kiléptünk az ajtón.. Persze kinn volt a fél szomszédság, sebaj, úgyse láttak sírni az 5 év alatt.
Na és Ninó mamáéknél..
Jól éreztünk magunkat. Sok programot csináltunk, jöttünk-mentünk.
Fő elfoglaltságunk Kriszta nővéremmel együtt volt, adventi koszorú és karácsonyi asztaldíszek gyártásába fogtunk - de nem gazdagodtunk meg benne, talán majd jövőre :-)
Gondolkozom nagyon mit csináltunk, a programokon, de semmi nem jut eszembe... Pedig volt bőven, az biztos.. A Mikulás napi ünnepségek jutnak eszembe, de azt majd egy új bejegyzésben.
Na akkor nem a programokról írok, hanem úgy általában! :)
Azt kell, hogy mondjam, hogy szinte olyan volt, mintha nyaralnánk! :) Kényesztetve voltunk, Ninó mama a munkából hazajövetel hozott nekünk mindig valami meglepetést, mint gyerek koromban... Kávéval voltam ébresztve ha otthon volt Ninó papa és még sorolhatnám :))
Lilust talán annyiban viselte meg a változás, hogy nagyon rossz alvó lett. Felkelt sírva éjszaka, és hogy ne keltsük fel az egész családot, én magunkhoz vettem, amihez szépen hozzászokott...Így persze nem tudtunk aludni, egyikünk sem. Aztán kb. a 4-5. héten mondtam azt, hogy na jó, ez így nem fog menni és Lili kiságyát a mi ágyunk mellé húztam közvetlen és fogtam a kezét ha kérte. Én lepődtem meg a legjobban, hogy működött. A hátrány: mai napig így alszunk, a kezem már zsibbad...
Sokat jártunk sétálni, játszóterekre, felfedeztük a jó kis pékségeket... Bejártuk a környéket, bár igaz, hogy én ismerem, de más gyerekes anyuka szemmel nézni :)
Sok mindenkivel összebarátkoztunk, egy szóval, jó lesz itt lakni :) (Pár utcára lakunk Ninó mamáéktól)
Na most inkább elmentem ezt a bejegyzést, mert 3 napja írom és nem haladok.
Elnézést, ha kicsit össze-vissza voltam.
Folyt. köv...
Mostanra már több, mint 2 hónap kimaradás van, amit nehéz bepótolni...
Először a költözésről...
November 1-jén kellett kiköltöznünk az első kis lakásunkból és sajnos nem költözhettünk egyből a másikba, így az én szüleimnél, Ninó mamáéknál húztuk meg magunkat egy kis ideig, egészen konkrétan 6 hétig laktunk ott. Azt leszámítva, hogy nem a saját lakásunkban lehettünk, jól éreztük magunkat, Lilit nem viselte meg a változás, sőt! Nagyon örült, hogy együtt lehetett a Mamáékkal.
A költözésnél a családon kívűl, sok barátunk segített, nélkülük nem ment volna :) Sőt... Segítettek megérteni, hogy a buta emberekkel nem szabad foglalkozni.. Dióhéjban annyi történt, hogy amit az eladónkkal megbeszéltünk, semmi nem úgy történt... Nem volt kiürítve egy szoba a cuccainknak, sőt,... és az eladó szerint 10 perc alatt be kellett volna hurcolkodnunk az egész lakást... Így szóval: nem normálisak, így akkor finom voltam.
A hitelünkkel szerencsére minden rendben ment.
November 2-án kellett átadnunk az új lakónak a kulcsokat. Fura volt a már üres lakás bemenni, amjd egy idegen nőnek magyarázni, hogy mi hogy működik a MI lakásunkban. :( Kb. addig bírtam sírás nélkül, ameddig kiléptünk az ajtón.. Persze kinn volt a fél szomszédság, sebaj, úgyse láttak sírni az 5 év alatt.
Na és Ninó mamáéknél..
Jól éreztünk magunkat. Sok programot csináltunk, jöttünk-mentünk.
Fő elfoglaltságunk Kriszta nővéremmel együtt volt, adventi koszorú és karácsonyi asztaldíszek gyártásába fogtunk - de nem gazdagodtunk meg benne, talán majd jövőre :-)
Gondolkozom nagyon mit csináltunk, a programokon, de semmi nem jut eszembe... Pedig volt bőven, az biztos.. A Mikulás napi ünnepségek jutnak eszembe, de azt majd egy új bejegyzésben.
Na akkor nem a programokról írok, hanem úgy általában! :)
Azt kell, hogy mondjam, hogy szinte olyan volt, mintha nyaralnánk! :) Kényesztetve voltunk, Ninó mama a munkából hazajövetel hozott nekünk mindig valami meglepetést, mint gyerek koromban... Kávéval voltam ébresztve ha otthon volt Ninó papa és még sorolhatnám :))
Lilust talán annyiban viselte meg a változás, hogy nagyon rossz alvó lett. Felkelt sírva éjszaka, és hogy ne keltsük fel az egész családot, én magunkhoz vettem, amihez szépen hozzászokott...Így persze nem tudtunk aludni, egyikünk sem. Aztán kb. a 4-5. héten mondtam azt, hogy na jó, ez így nem fog menni és Lili kiságyát a mi ágyunk mellé húztam közvetlen és fogtam a kezét ha kérte. Én lepődtem meg a legjobban, hogy működött. A hátrány: mai napig így alszunk, a kezem már zsibbad...
Sokat jártunk sétálni, játszóterekre, felfedeztük a jó kis pékségeket... Bejártuk a környéket, bár igaz, hogy én ismerem, de más gyerekes anyuka szemmel nézni :)
Sok mindenkivel összebarátkoztunk, egy szóval, jó lesz itt lakni :) (Pár utcára lakunk Ninó mamáéktól)
Na most inkább elmentem ezt a bejegyzést, mert 3 napja írom és nem haladok.
Elnézést, ha kicsit össze-vissza voltam.
Folyt. köv...
az ide tartozó képek Ninó papáéknál maradtak, azért teszek fel most csak 1et
3 megjegyzés:
A lényeg, hogy túl vagytok a költözésen.
Várjuk a többi történéseket!
Hajni és Rebeka (Annabella még nem)
Hát az mindíg úgy van,hogy nem úgy megy minden ahogy azt terveztük.:PPP
De már túl vagytok rajta!:)))
Reméllem a képek is jönnek!!:))
Pusza!
Biztosan nagyon jó lehetett a mamiéknál,de nem költöztetek messzire így amjd sokat tudtok találkozni biztosan!Szurkolunk,hogy megoldódjon az alvás dolog is!
Puszi
Megjegyzés küldése